A módszer, ami a rettegést szabadidős tevékenységgé változtatja 2017. januárjában, a Haris Fogászaton átestem egy három orvos által végrehajtott fogászati- szájsebészeti beavatkozáson. Mivel nagyon félős vagyok, és nehezen viselem a fájdalmat, Papp Huba Doktor Úr volt kedves hipnotizálni engem, ezzel segítve, hogy a műtét során félelemmentesen viseljem az engem érő kellemetlenségeket, és a gyógyulásom is minél gyorsabb, és fájdalom mentesebb legyen. Szeretném röviden elmesélni azt az élményt, amit a műtét során és utána átéltem.

Ez volt az első alkalom, hogy orvosi hipnózisban részesültem, bár más környezetben éltem már át hasonló élményt. E mellett Krisna tudatú gyakorlóként közel másfél évtizede, napi szinten végzek meditációt, így a tudat, céllal történő módosítása nem volt ismeretlen számomra. A hipnózis élményét leginkább a mantra meditációhoz tudnám hasonlítani, melynek során, a hangvibráció segítségével, egy a hétköznapi tudatállapotunknál mélyebb, a külvilágtól eltávolodott állapotba kerülünk. A hipnózisban az volt más, mint például a mantra meditációnál, hogy míg az mantrázásnál nekem kell erőfeszítést tennem a koncentrációra, és a gyakorlatban történő elmélyedésre, a hipnózisnál erre külső segítséget kaptam. Amikor a Doktor Úr segítségével elértem a kívánt elmélyült állapotot, arra kért, hogy idézzek fel magamban egy kellemes élményt a múltból, és maradjak benne. Erre az instrukcióra, a tudatomban azonnal, egy a múlt évben átélt indiai zarándoklat helyszínén, a Góvardhana hegynél találtam magam. Ez a hely azért kiemelkedően fontos a Krisna hívők számára, mivel Krisna, (Aki nem más, mint Isten, 5000 évvel ezelőtt alászállt inkarnációja) ezen a szent hegyen legeltette teheneit, játszott társaival, és mutatta be megannyi csodálatos tettét.

Huba megnyugtató hangja, és a további instrukciók segítségével, a felidézett élmény rendkívül valóságos lett, láttam a színeket, hallottam a hangokat, tapasztaltam magam körül lelki tanítómesterem, és a többi zarándok társam felemelő társaságát. Éreztem a Góvardhana hegy földöntúli atmoszféráját, és bár tudatos voltam a körülöttem (a külső valóságban) zajló eseményekről, ezek egyáltalán nem zavartak, sőt szinte teljesen hidegen hagytak. Amikor elkezdődött a beavatkozás, egy pillanatra felébredt ugyan bennem némi aggodalom, de mivel a belső világomban tapasztalt élmény olyan vonzó, és megnyugtató volt, tudatosan visszatereltem rá a figyelmemet, és minden félelmem megszűnt. Amikor a műtétet végző doktornő beadta az érzéstelenítő injekciókat, legnagyobb meglepetésemre nem is éreztem őket (kivéve azokat, amiket a szájüregemen belülre kaptam, mivel a hipnózis során azt nem érzéstelenítettük el.)

Az egész beavatkozás során ebben a korábban leírt meditatív állapotban maradtam, és amikor valami nagyon intenzíven zavaró dolog történt „odakint”, ami kissé kizökkentett a meditációmból, csak tudatosan vissza kellett terelnem a figyelmemet a belső valóságba, és minden békésen ment tovább. A műtét vége felé haladva, amikor a szájsebész doktornő már kb 20 perce „farigcsálta” a fogamat eltakaró csontréteget, egy gondolat fogalmazódott meg bennem: „kár hogy mindjárt vége a műtétnek, még szívesen maradnék, olyan jól érzem itt magam”. Jelenlegi tudatállapotomból visszatekintve erre az érzésre, nagyon szürreálisnak tűnik, de hála a Doktor Úrnak, a hipnózisnak ,és persze Krisna kegyének, az egész horrorisztikus beavatkozást úgy éltem meg mint egy kellemes spirituális élményt, amelyre örömmel gondolok vissza.

A műtét után biztos voltam bene, hogy mivel a fogam felszabadítása érdekében felvágták az ínyemet, kivéstek egy jókora darabot az álkapocs csontomból, és több öltéssel összevarrtak, az érzéstelenítés megszűnése után borzasztó fájdalmaim lesznek. Nem voltak. Sem aznap, sem másnap szinte semmi fájdalmat nem tapasztaltam, legalábbis nem többet, mint amennyit egy afta, vagy herpesz okoz az ember szájában. Biztos vagyok benne, hogy ebben is nagy szerepe volt a hipnózisnak, mivel a Doktor Úr gondosan felkészítette a műtendő területet a beavatkozásra, és „bele programozta” a tudatalattimba, hogy fájdalommentes, gyors gyógyulást kell produkálnia. ☺

Ezzel a tapasztalattal gazdagabban úgy gondolom, hogy életem hátralévő részében, ha valami komolyabb orvosi beavatkozásra kerül majd sor, mindig igénybe szeretném venni a hipnózis nyújtotta segítséget. Szélesebb perspektívában gondolkodva pedig, ha rajtam múlna, szorgalmaznám a hipnózis, orvostudományba történő széleskörű integrálását. Gondoljunk csak bele, milyen csodálatos változást hozna az emberek életébe, ha az orvosok kezei között átélt véres valóságot, nyugodt, boldog, spirituális élményekként élhetnék meg!

Hálás köszönettel: Mohana Dása

Ma délután fogorvoshoz megyek. Előtte ügyeket intézek, találkozóim vannak, utána, este dolgozom. A fogorvosnál tett látogatás a napi rutin része, az egyik program a sok közül. Fél éve elképzelhetetlennek tartottam volna ezt – mióta az eszemet tudom, nagyon félek a fogászati kezelésektől.

A kötelező iskolai fogászati viziteket igyekeztem felmentéssel megúszni, annak ellenére, hogy talán egy eséstől eltekintve nem emlékszem olyan traumatikus eseményre, ami fokozott félelmem alapját jelenthetné. Ha tudtam, hogy iskolai fogászati kezelés várható a közeljövőben, napokig rettegtem előtte. Ennek fényében nem meglepő, hogy felnőtt koromra a fogaim meglehetősen rossz állapotban voltak, főképp életkoromhoz viszonyítva. Gyakorlatilag alig emlékszem olyan időszakra, amikor azt mondhattam volna, hogy rendben vannak a fogaim – ez tehát egy olyan teher volt, amit nagyon régóta cipeltem magammal, magamban.

A rossz fogak azonban nem csupán egészségügyileg jelentettek problémát: erős szégyenérzet és bűntudat kapcsolódott hozzájuk, mely az életem minden területére, a személyes és a szakmai szférára is erősen kihatott, az egyébként sem nagyon pozitív ön- és testképemet pedig még inkább negatív irányba befolyásolta.

Felnőtt korban a félelem kimondása és megélése a társadalmi normával ellentétesnek tűnhet – a félelmet bevallani és megélni nem praktikus, nem ildomos, hiszen az ember így sebezhetőnek tűnik, ami a meglehetősen kompetitív világban hendikepnek számíthat. Meggyőződésem, hogy a félelem artikulálásának mellőzése és a félelem megélésének elfojtása, a félelem tárgyának tabusítása a félelmet fóbiává növelheti, és még inkább megnehezíti legyőzését.

Úgy alakult, hogy bővelkedem a fóbiákban: a fogorvos mellett a kutyáktól és a repüléstől tartok igazán. A repülést azonban sikerült nemrégiben valamennyire legyőznöm, a munkám révén egy közel egynapos, többszöri átszállásos utazásra került sor. Amikor a repülő felszállt Budapesten, azt gondoltam, hogy kizárt, hogy ki fogom bírni a közel egynapos utazást. Mégis, a szorongás ellenére valamennyire sikerült felülkerekedni a félelmeken, amiben az utaskísérők támogató, empatikus attitűdjének óriási szerepe volt. Egyedül nem megy, jobb, ha belátjuk. Segítséget kérni nem szégyen, a Haris Fogászatban pedig minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a fogászati kezelés folyamán, amikor az ember kiszolgáltatottnak és védtelennek érezné magát, mégis ellazuljon.

A Haris Fogászat már a weboldala alapján meggyőzött: a hitvallásuk, az alkalmazott módszereik és a rendelő támogató légköre rögtön nagyon szimpatikusnak tűnt – mégis, sajnos, minden racionális megfontolás ellenére a végsőkig halogattam a kezelés elkezdését. Amikor azonban halaszthatatlanná vált a problémák orvoslása, nem dönthettem volna jobban annál, mint hogy a Haris Fogászatot és Papp Hubát választottam. Tettem ezt alapvetően azért, mert itt lehetőségem nyílt arra, hogy kipróbáljam a hipnózisban való kezelést. Fontolgattam az altatásos módszert is, de örülök, hogy nem emellett döntöttem, hiszem az altatás megviseli a szervezetet és több kockázati tényezővel jár, a szorongást nem oldja fel.

Számos kezelésen vagyok már túl, kezdetben valóban hipnózisban kezelt Huba, ma már azonban hipnózis nélkül sem szorongok a kezelések előtt vagy alatt. Még emlékszem arra, amikor az első kezelés előtt izzadó tenyérrel, rettegve ültem a váróban – bár üres marketingszövegnek tűnik, a kezdeti szorongás majdnem teljesen megszűnt, nyugodtan tudok olvasni addig, amíg sorra nem kerülök.

A hipnózisban való kezelés nemcsak engem nyugtat meg: bizonyos vagyok abban, hogy a fogorvost is ráhangolja a kezelésre és a páciensére. A hipnózis számomra a mély relaxációhoz vagy az autogén tréninghez hasonlatos állapot: tudatában vagyok a testemnek és a szituációnak, amiben vagyok, mégis, valamennyire függetlenítem magam a fizikai körülményektől. A pulzusom és a légzésem lelassul, gondolatban utazom.

A Haris Fogászat nem véletlenül népszerű hely. Sok a kliens, Hubát mégsem láttam feszültnek sosem, a kezelés így lehet nyugodt tempóban zajló, konszenzuson alapuló folyamat. Huba mellett az asszisztensek és a rendelő többi munkatársa is köszönetet érdemel, a kiegyensúlyozottság pedig átragad a páciensekre is. Külön köszönöm Évának és Gabinak, hogy megértően viszonyulnak a szorongásomhoz :-)

S hogy milyen az élet egészséges fogakkal? Csupa lelkes közhelyeket tudok csak leírni: végre önkorlátozás nélkül tudok nevetni a vicceken, nem rettegve nézem vissza a rólam készült fotókat, hezitálás nélkül vásárolok rúzst a drogériában és lelkiismeret-furdalás nélkül csókolózom a szerelmemmel. S ha ez még mindig nem lenne elég meggyőző, a fogorvostól való félelem legyőzése emlékeztet arra, hogy a fóbiák nagy része saját elménkben gyökerezik, és – sokszor egy szakemberrel való bizalmas kapcsolaton alapuló közös erőfeszítéssel legyőzhető. Ez a tudat erőt ad ahhoz, hogy más típusú félelmeimen is úrrá legyek.

Kedves Doktor úr!

Talán emlékszik, hogy ma elég rosszul lettem az Ultracain érzéstelenítő után. Elfehéredett a szám, alig kaptam levegőt. úgy vert a szívem, és hiába mondták Önök, hogy írjak le köröket a felemelt lábfejemmel, nem volt hozzá erőm.

Ekkor kaptam Öntől néhány homeo-bogyót. Ugyan hiszek a homeopátiában, mégsem fűztem túl sok reményt hozzá, mert én már megszoktam, hogy a legtöbbször ájulásos-állapotba kerülök az érzéstelenítőtől.

Döbbenetes volt megtapasztalni azt, hogy 2 percen belül minden remegős, kellemetlen tünetem elmúlt! Hihetetlen! Köszönöm szépen.

Egyébként pedig, ha már virtuálisan tollat ragadtam, szeretném megköszönni a Bartha doktornőt is. 20 éve tartó a fogászati-kálvária után végre megvan A fogorvosom. A doktornő egy igazi csoda mind emberileg, mind szakmailag!

Hálával: Asztalos Ildi

Zsibogó fogfájás és műtét utáni szűnni nem akaró térdfájás miatt fordultam a Doktor úrhoz. Őszinte leszek: nem hittem a cranio-sacralis kezelésben, de vakon megbíztam dr. Papp Huba tanácsaiban.

Az első alkalom után könnyednek éreztem magam, és csodás volt néhány órára újra emlékezni, hogy milyen is fájdalom nélkül élni.

A következő héten az újabb kezelés sem hozott átütő, mesébe illő gyógyulást, „csak” néhány fájdalommentes órát. Viszont, a közérzetem elképesztően jó lett, és szellemileg nagyon frissnek éreztem magam. Olyan volt, mintha mentálisan is tisztultam volna. A második kezelés után „lelkiztem” otthon egész délután, és sikerült az évek óta tartó komoly anyagi gondjaimra megtalálni a választ. Eufórikus állapotban voltam. Mivel hitetlenkedő és szkeptikus vagyok, ezért elvetettem annak gondolatát, hogy ez a felismerés esetleg a cranio-nak köszönhető.

A soron következő terápia után már egy napra megszabadultam a folyamatos fogfájástól (számomra ez igazi ajándék volt) és a térdemben is éreztem az enyhülést. De a legérdekesebb megint az volt, hogy mentálisan annyira egészségesnek éreztem magam, mint amikor valaki egy nagyon hosszú nyaralás után teljesen tiszta fejjel hazajön, és teljesen más szemszögből látja a régi problémáit. A Doktor úr ajánlotta, hogy gondolkozzak azon, hogy vajon mit jelent számomra a fájdalom. Hát, a 8 éve tartó térdfájdalmam aznap délután elmúlt. Annyira döbbenetesnek találtam, hogy nem akartam elhinni, csak 2 héttel később, amikor még mindig fájdalom nélkül éltem.

Röviden tehát úgy összegezném a 8 alkalmas terápiát, hogy maximálisan megkaptam azt, amiért mentem: elmúlt az évtizedek óta tartó fogfájásom és a térdfájásom. Azonban az a mentális frissesség, aminek segítségével életem több, kardinális problémáját meg tudtam oldani – az igazán felbecsülhetetlen!

Doktor úr, soha nem múló hálával köszönöm a segítségét!

A. Ildikó

Dr Papp Hubánál voltam egyik bölcsesség fogamat eltávolíttatni, melytől Hipnózis és érzéstelenítő segítségével szabadultam meg. Életemben először húztak felnőtt fogamat 36 éves létemre, így nem tudtam mire számítsak. A hipnózist egy nagyon mély meditációként éltem át, mely közben szó szerint az utolsó sejtem is ellazult.

A külvilágot tökéletesen érzékeltem - bár engem kicsit zavartak a kintről jövő zajok - de végig teljes tudatomnál voltam, előfordult hogy kinyitottam a szemem, beszéltünk egy-két szót, megmozdultam, és mindezek közben semmi nem zökkentett ki a mély nyugalomból és szinte zsibbadás szerű ellazulásból.Pontosan lehetett követni Dr urat, ahogy nyugodt, mindenre időt hagyó mondatokkal lazított el, hagyta hogy belemélyedjek azokba az instrukciókba, melyeket mondott, átéljek egy-egy szép emléket, élményt. Természetesen éreztem, miközben a beavatkozást végezte, de nem azért mert fájt, hanem mert nehezen akart kijönni a fog és nem egy sima húzás volt. A húzás minden egyes mozzanata alatt megnyugtatóan, higgadtan beszélt hozzám, mindig elmondta mi fog következni, és megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik. Az előzetes és beavatkozás előtti homeopátiás szerek hatásának következményeként vérzés szint alig volt a foghúzás alatt, az utána való gyógyulás is hihetetlen gyorsan zajlik.A 3. napon már szilárd ételt ettem (hús, rizs). Hálás vagyok Dr úrnak, hogy a hipnózis segítségével elfogadható élményként tudok vissza gondolni a 6 ágú bölcsességfog eltávolítására és elmondhatom, hogy mosolyogva keltem ki a fogorvosi székből 1,5 óra ott tartózkodás után.

Köszönettel: Magyar Krisztina

2017 októberében került sor az első fogimplantációmra, majd tegnap a másodikra. Pákozdi doktor úrral és asszisztensével több konzultáció és körültekintő előkészítés után választottunk időpontot (pl. figyeltünk a Hold aktuális fázisára is). Tegnap ismét meggyőződhettem arról, hogy a fogorvosi technológia és a szakértelem, valamint a rendelő megszokott, nyugodt légköre milyen magas szinten áll már a páciensek szolgálatában.

Megkaptam a homeopátiás előkészítést, majd negyed órával később az első érzéstelenítő injekciót. Számomra még mindig felfoghatatlan módon pontosan fél órával később pedig az új csavarral az állkapcsomban és két öltéssel az ínyemben kisétálhattam a rendelőből, úgy, hogy már a fizetésen és a varratszedés időpontegyeztetésén is túl voltam.

Gyakorlatilag semmilyen kellemetlenségről nem tudok beszámolni az egész procedúrával kapcsolatban. Semmi fájdalom, csak a remény, hogy a gyógyulási és becsontosodási időszak után lesz egy ugyanolyan szép fogam, mint amilyet tavaly kaptam.

Csak hálás lehetek a Haris Fogászat egész csapatának!

A „jobb és (mégis) olcsóbb” szlogen többnyire csak reklámfogás, kivéve az olyan rohamosan fejlődő területeket, mint a computer-technológia, de e kivételekhez zárkózott fel – a tények szerint – a fogpótlás alkalmazott tudományága is: a kisebb átmérőjű „tüskékre” ráépített új fogsorom, amely a hagyományosnál kb. egyharmadával rövidebb idő alatt készült el és kifogástalanul működik, kb. egynegyedével olcsóbb is.

(Ezért nem bánom, hogy a Haris-fogászaton kísérleti nyúl lettem e technológia honosításában.)

Dr. Varga Károly

Tele izgalommal léptem be életemben először a Haris fogászat rendelőjébe. Számomra is szokatlan volt, hogy igen hamar különös nyugalom szállt meg és kezdtem jól érezni magam. Jólesett a pislákoló gyertyafénybe nézni, a kis szökőkút csobogó vizét szemlélni, merengeni a megnyugtató, szép tájképeken. Ott volt minden, amire a várakozás során szükségem lehet: víz, ha kiszárad a torkom, tea, papírzsebkendő, újságok, könyvek. Jó érzés volt már akkor tudni, hogy gondoskodnak rólam, hogy minden figyelmesség azért van, hogy jól érezzem magam.

v Már az első alkalomtól kezdve Papp Huba doktor úr beavatott a kezelés folyamatába, lépésről -lépésre elmondta a szükséges teendőket, az alternatív megoldásokat, és hogy körülbelül. mennyi időt vesz igénybe a kezelés. Szakértelme, türelme, rendkívül megnyugtató és empatikus személyisége rögtön bizalmat ébresztett bennem. Tudtam, éreztem, hogy minden fogászati problémámból a lehetséges legjobb eredményt akarja és tudja kihozni. Ezt a teljes bizalmat és együttérző kezelést éreztem mindíg, amit a halk meditációs zene tett még teljesebbé. Jólesett Erikának - kedves asszisztensének - gyengéd vállérintése, az injekciók során alkamazott eperízű ínyérzéstelenítő. Ebben a légkörben az előforduló fájdalmak, szúrások elvesztik jelentőségüket, nem erre emlékszik az ember.

Már tudom azt is, mi a titka ennek a fogászatnak! Amelyik fogorvosnak legfőbb szándéka a betegein való őszinte segítés, és empátiával fordul feléjük, az magától értetődően teszi olyanná a bennünket körülvevő légkört, amitől jó lesz a közérzetünk, amitől otthon érezzük magunkat.

Nagyné Ficsor Mária
tanár