Fogszorítás, fogcsikorgatás

Javában tart még a farsang, s a honi téltemető népszokások mondhatjuk legkiemelkedőbb eseménye a busójárás. A mókával, vidámsággal és ijesztegetéssel járó több napos ünnepségek főszereplői a busók. De hogy kerül a csizma az asztalra? Mit keresnek a délszláv sokácok által alkotott busóálarcok egy fogászati hírlevélben? Hát, ha jól megnézzük, több busó bizony foghíjas… Ez lett az e havi fő szakmai témánk is - fogszorítás, csikorgatás, aminek az egyik hosszú távú következménye a foglazulás és fogelvesztés lehet.

Tíz felnőttből legalább három visszatérően szorít vagy csikorgat, így kijelenthetjük, hogy a fogszuvasodás és a fogágybetegségek mellett a leggyakoribb népbetegség a bruxizmus. De nemcsak a felnőttek, hanem a kisgyermekek és a kamaszok is rendszeresen csikorgatják a fogaikat.

Bár a kiváltó okok és a tünetek hasonlóak, a kettő mégsem ugyanaz: fogszorításkor „csak” egymásnak feszülnek a fogívek (hang nélkül), csikorgatáskor el is mozdulnak (olykor ijesztő hangok kíséretében). Ilyenkor félelmetes erők „dolgoznak”: kimérték, hogy éjszaka, mély álomban a nappali maximális szorításnak akár a tízszeresét is képes az ember teljesíteni.

Mi van a háttérben? Leggyakrabban a napközbeni stressz és feszültség, ritkábban a hibás fogsorérintkezés a bruxizmus fő okozója. Kivételt képeznek a néhány éves kisgyermekek, akik a frissen áttört tejfogaikat „járatják be”, szoktatják össze.

Miért káros? A rágószervünk, a fogainktól a fogágyunkig, az állkapocsízületünk és a fogtöméseink, pótlásaink nem ilyen roppant nagy erő elviselésére vannak megalkotva. Idő kérdése, hogy hol történik az első maradandó károsodás…

• kipattant fognyaki zománc miatt kialakult un. nyaki kopásoknál (ami gyakran érzékenységgel is jár); 
• az őrlőfogak rágófelszíne lekopik, lecsiszolódik, el
• a lekoptatott, lecsiszolt rágófelszínű őrlőfogak, eltűnnek a csücskök és a barázdák;
• az íny vagy később a fogágy indul sorvadásnak (aminek a hosszú távú következménye foglazulás, akár fogelvesztés lehet - lásd busók :-)
• állkapocsízületi panaszok jelentkeznek: kezdetben pattogás, recsegés, ropogás, majd egyre gyakoribb a fájdalom rágáskor, ásításkor;
• fogsérülés, fogelhalás (praxisunkban már találkoztunk fogszorítás miatt kettétört teljesen ép foggal is);
• elrepedt, kiesett tömések, porcelán lepattanás koronákon, hidakon, implantátum elvesztés stb.

Hogy diagnosztizálhatjuk? A fognyaki kopások, a nyugtalan, felszínes alvás (éjszakai szorításkor az agy vérellátása is romlik, ezért ébrednek fáradtan a csikorgatók), az ébredéskor az arc-és rágóizomzat feszültsége, a nyak merevsége (sokan azt gondolják, hogy csak a párna csúszott félre) mind-mind a bruxizmus gyanúját erősítik.

Mit tegyünk, ha felmerül -vagy egyértelmű- a fogszorítás gyanúja?

Mindenekelőtt keressük fel a fogorvosunkat. Egy részletes állapotfelmérés során ő pontosan diagnosztizálni tudja a problémánkat. A kezelésnek több szintje van, és értelemszerűen minél mélyebben keressük a megoldást, annál hatékonyabb lesz a gyógyulás. Lássuk sorban:

• Az éjszakai szilikon védősín nem engedi, hogy a fogívek összeérjenek, ezáltal védi a fogakat, a fogpótlásokat és az állkapocsízületet. Több hónapos viselés után -a legtöbb esetben- hatékonyan segít a csikorgatás elmaradásában. Nem szünteti meg ugyanakkor a probléma okát!
• Nyugtató hatású gyógyteák rendszeres fogyasztása segíti az ellazulást (citromfű, orbáncfű, macskagyökér stb.) A témában hamarosan a Haris Fogászat honlapján a februári fitoterápiás sorozatban olvashatnak.
• Homeopátiás szerek oldják a fizikai és lelki feszültséget: Magnezium phosphoricum D6 (7-es Schüssler só): 3x1 tabletta 1-2 hónapon át.
• „Szájgyógytorna” gyakorlatokkal lefekvés előtt a rágóizmok relaxálódnak, s ezáltal csökken az éjszakai szorítás lehetősége.
• Craniosacralis terápia már mély szinten hat. (Erről a módszerről hamarosan bővebben írunk.)
• A relaxáció, meditáció, jóga szintén segíti az ellazulást.
• Az önismeret elmélyítése során felismerjük azokat a mintáinkat, szokásainkat, amelyekkel a stresszre és a konfliktusokra reagálunk. A megfelelő önvédelmi és stresszkezelési módszerek elsajátításával nem viszünk a pihenés idejébe, az éjszakába, összegyűlt, „lenyelt”, fel nem dolgozott feszültségeket. Ez nem könnyű feladat, érdemes szakember segítségét kérni. Ugyanakkor az eredmény magáért fog beszélni: nemcsak nyugodt és pihentető lesz az éjszakánk, hanem a fogcsikorgatásnál komolyabb betegségeket is meg tudunk ily módon előzni.

Sajnos sokan vagyunk ezzel így. Szinte észre sem vesszük, milyen gyakran szorítjuk össze a fogainkat, például mikor:

• dühös indulatainkat tartjuk vissza,
• nagyobb erőt fejtünk ki,
• huzamosabb ideig fázunk,
• érzelmi trauma ér bennünket,
• erős fájdalom kínoz bennünket,
• huzamosabb ideig stresszhelyzetben vagyunk.

A felsoroltakon kívül számos más oka lehet még a fogszorításnak. Ennél is súlyosabb károkat okoz az éjszakai szorítás, hiszen éjjel álmunkban újra átéljük a nappali nehézségeket, stresszesebb helyzeteket és tudat alatt jóval nagyobb erővel szorítjuk össze fogainkat, mint nappal. Ellentétben a fogcsikorgatással, a fogszorításnak nincsen hangja, ezért is olyan nehéz észrevenni e rossz szokásunkat. A tünetek viszont mindkét estben hasonlóak lehetnek:

• éjszakai alvászavar,
• reggeli fáradságérzés,
• gyakori nyakmerevség,
• kisugárzó fájdalom a vállakban,
• indokolatlan derékfájás,
• ritka esetben fülzúgás.

És hogy mit tehetünk ellene?

Legfőképp a kiváltó okot érdemes, kideríteni. Abban az esetben, ha a napi feszültség, stressz áll a probléma hátterében, testünk, lelkünk csendesítését szolgáló terápiákat érdemes választanunk. Számos gyógynövény közül is választhatunk, melyekből készült teák segítenek ellazítani, megnyugtatni a háborgó, szorongó lelket.

• a citromfű, kiegyenlítő, stresszoldó, nyugtató hatású,
• az orbáncfű hangulatjavító, lélekszinten hat,
• a macskagyökér ideges eredetű alvászavarok esetén segít,
• a kamilla kisgyermekek álmatlan éjszakáit nyugtatja,
• a komló segít az elalvásban.

A fogszorítás témájával kapcsolatosan további részletekért ide kattintva olvashat tovább.

Összeállította: Soszel-Palatinus Gabriella, Természetgyógyász, szájhigiénikus