A fogfájás dícsérete

Robert Schumann: Zahnweh

Rettenetes, rút rossz napok!
Csak jössz és az ínyemet is szaggatod,
csak fájdalom van semmi más, semmi más,
tűz kínja rág, tűz kínja rág, átkozlak téged fogfájás!

Átkom reád! Átkom reád!
Most láz fagyaszt majd fagy tüzel, a kárhozatba úgy visz el,
a fájdalom úgy elragad, hogy nincs rá rím!
Rám hozod izzó poklodat, te rémes kín, te rémes kín!

Lenn a fog alján ott születsz és ebből kínok kínja lesz.
Ha hangya szerte rágna bár, nincs semmi vész!
De hogy ha mérged rám talál, elhagy az ész, elhagy az ész, elhagy az ész!
Nincs nálad jobb bárd s jobb bakó, csak tán a poklok jobbak, ó,
hát égj a poklok éjein, s ne bennem áss!

Te kínok kínja legfőbb kín, ó fogfájás, ó fogfájás!
Menj a pokolba ott lesz jó, ott lesz a vendégfogadó mert léted bármi biztató,
már céltalan, már céltalan,
csillog egy fényes nagy fogó és véged van, és véged van!

(Szabó Miklós fordítása)

Mit tegyünk, ha fáj a fogunk?

Eleink módszerei… A fogszuvasodás a leggyakoribb betegségek egyike, mégis általában lebecsült baj volt, csak a legritkább esetben folyamodtak vele orvoshoz. Előbb végig próbálták a gyógymódok egész sorát, s ha nem szűnt a fájás, hozzáértő emberek a foghúzást is elvégezték.

Férfiaknak azt tanácsolták, hogy cigarettázzanak, mert a cigarettafüst enyhíti, majd pedig teljesen elmulasztja a fájdalmat. Körösfőn pipabagót (az elégett dohány maradékát) szorították a fogra. Ha megdagadt, sótlan meleg puliszkával vagy meleg sóval kötötték be, rézelővel jól bedörzsölték vagy borogatták.

Ha lyukas volt a fog, fájdalomcsillapítót tettek bele. A legegyszerűbb ilyen csillapító az ecetes vattából csinált tapasz. Kenyeret sóval összerágtak, s annak egy darabkáját a lyukba dugták. Ezen kívül próbálkoznak szegfűszeggel, fekete borssal, fenyőszurokkal, bárányka magjával, egész Kalotaszegen igen gyakran használták a tömjént is erre a célra. Régebben sátrakban is árulták a tömjént, amely többek emlékezete szerint a fájdalmat elmulasztotta ugyan, de gyakran az egész fogsort kiirtotta. Hatásos szer volt a gyógyszertárakból beszerzett koromcsepp is (Kreosotum mixtum), amelyet szintén a lyukas fogba tettek, de a tömjénhez hasonlóan ez is tönkretette a fogakat.

Próbálkoztak sokféle gőzöléssel is. Nagypetriben, Sztánán bazsarózsából készült főzettel gőzölték, levével pedig jól bedörzsölték a fogínyt és a megfelelő arcrészt. Farnason szénamurvát főztek, békasót dobtak bele, lepedő alatt föléje hajolva gőzölték a fogat. Sztánán a bilind mákszemhez hasonló magjait parázsra dobják, és a beteg fölé hajolva igyekszik a fájós fogat jól megfüstölni. Mérában a beléndek herbáját megfőzik, s a forró párát papírtölcsérrel a fájós fogra vezetik. Ha a szenvedő ember arra panaszkodott, hogy a fogínye fáj, Kispetriben hazuglevelet borítottak rá, azt tartotta nyelvével rajta, hogy „kihúzza a mérgit”. Mákóban a fogdaganatot zsályateával öblögették. Olyan zsályát használtak, amilyenhez éppen hozzájuthattak. „Mindenik jó, de a sárga virágú veszi el a tüzit a leginkább” – mondták.

A fokhagyma felhasználása ennél a betegségnél is csaknem általános. Néhol a lyukas fogba egy-egy darabka megpucolt fokhagymát tettek, máshol az azonos oldali vagy éppen az ellenkező oldali fülbe dugtak egy-egy megpucolt fokhagymacikket. Gyakori eljárás volt a fájdalom elhúzása is. Kiskapuson például kovászból csomót gyúrtak, s azzal húzták le a beteget végig a karján, még az ujjain is, akárcsak a kékpokolvarnál.

A fogfájással kapcsolatos korábbi hiedelemanyag nyomai még ma is fellelhetők. Ismernek különböző eljárásokat, de már nem alkalmazzák őket. Ilyen például, hogy ha a fájós fogat villámsújtotta fa szálkájával piszkálják meg, a fájdalom elmúlik, a tizenkilencedik század végétől azonban fokozatosan ez is kikopott a kalotaszegiek gyakorlatából.

(Vasas Samu: Népi gyógyászat)

Áron története

Vannak események, amelyek a mindennapos rutinból kiemelkednek és maradandóan beleivódnak az emlékezetünkbe. Ilyen Áron története. Még nem volt 4 éves, mikor a fájós fogával ügyeletre vitték, ahol minden előkészítés nélkül belefúrtak a fogába. A kisfiú sokkja és traumája nemcsak a pillanatnak szólt, hanem kiszámíthatatlan időre meghatározta a fogászathoz való (v)iszonyát.

Ilyen előzmények után került a Haris Fogászatba. Nálunk is volt egy pár eredménytelen "kör", közel egy fél év alatt többen is próbálkoztunk őt, pontosabban a félelmét megszelídíteni. Eredménytelenül.

Sajnos eljött egy olyan probléma, amihez ki kellett Áronnak nyitnia a száját. Bőségesen rászántuk az időt, hogy eredményre jussunk, hogy erőszakmentesen megvizsgálhassuk a kisfiú fogát. Arra azért nem gondoltunk, hogy több mint három óra is eltelik, míg eredményre jutunk. (Az első másfél órában csak Áronnal foglalkoztunk, a következő félidőben már voltak kisebb-nagyobb pihenések, hogy a feltorlódott betegeket is ellássuk.) Az édesanya maximális támogatását élvezve, minden tudományunkat bevetettük: használtunk "félelem illantó cseppeket" (=Hypericum auro cultum), próbálkoztunk meseterápiával, bevetettük a "bátorság golyókat" (lásd a képen a rózsakvarc golyókat).

Egy nagy játék volt az egész, aminek a végén mindannyian nyertünk! Áronnak sikerült legyőznie a félelmét, és ki tudta nyitni úgy a száját, hogy nem kapta el a fejét, hogy egy gömbtömővel (!) hozzáérjünk és megnyomjuk rajta a "bátorság gombot". Mi megélhettük kreativitásunk végtelenségét, gazdagabbak lettünk egy nem mindennapi tapasztalattal, amit a későbbiekben felhasználhatunk, hogy a jövendőbeli "Áronoknak" tán nem kell ennyit várniuk egy fogérintésre.

ui. Pár nappal később hozta az édesanya a képen látható finomságokat. A bonbonokat jól beosztjuk, hogy a türelemből a jövőben se legyen hiány minálunk.

A próféta – A munkáról

Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a Földdel és a Föld lelkével. Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé.

Amikor dolgozol, fuvola vagy, melynek szívén áthaladva
a múló percek susogása zenévé változik…
A munka láthatóvá tett szeretet.
És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal,
akkor jobb, ha otthagyod a munkádat,
és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól,
akik örömmel munkálkodnak.
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz,
amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És énekelj bár úgy, mint az angyalok,
ha nem szeretsz énekelni, dalod süketté teszi az emberek fülét
A nappal és az éjszaka hangjaira.

KAHLIL Gibran