Gondolatok foghúzás után

Gyermekkorunkban 20 tejfog sorakozik a szánkban. Iskolás kor környékén beindul a fogváltás, s mire felnőttek leszünk 32 (vagy néhánnyal kevesebb) foggal indulunk neki az életnek.

Fogorvosként olykor naponta kényszerülünk foghúzásra. Van olyan helyzet, amikor már úgy érkezik a páciensünk, hogy menthetetlen a helyzet, máskor pedig minden igyekezetűnk ellenére jutunk olyan helyzetbe, amikor nem marad más, mint a fogeltávolítás. Balesetek miatt sérült fogak, gyökérig hatoló szuvasodások, gócos, kezelhetetlen fogak, begyulladt, beékelődött bölcsességfogak, elpusztult fogágy miatt kilazult fogak, megannyi helyzet, amikor minden fogorvos a fogóért nyúl…

Ezek után elmúlik a fájdalom, lelohad a dagadás, elmúlnak az álmatlan éjszakák. A sebet még néhány napig érzékeljük, aztán megszokjuk az új helyzetet. (Jobb esetben egy idő után készül egy fogpótlás a hiány helyére, de az egy másik téma.)

Minden egyes fogelvesztés hordoz valami mélyet, valami tragikust.

A foghúzás halál

Elválik tőlünk végérvényesen egy olyan részünk, ami ezidáig a miénk volt. Részünk volt. Mikor beszéltünk, mikor mosolyogtunk, mikor haraptunk vagy rágtunk. Nincs többé. A 32 fog 32 élet. 32 forma és szín, ugyanennyi feladat. A fogelvesztéssel megbomlik a teljesség, a harmónia.

Naponta soktucat hajszál válik le rólunk, bőrünk felszíne is állandóan kopik, sejtek milliói peregnek le testünkről és hétévente észrevétlen kicserélődnek sejtjeink. A fogak azonban mások. Az ő hiányukat azonnal észrevesszük. És nem nőnek újra, mint a hajszálak vagy a bőr.

Mi célja van mégis az egésznek? Miben segíthetnek az elveszett fogak? 

Minden foghúzás egy ajándék

Egy nekünk szegezett felkiáltójel és kérdőjel.  Vigyázz ember, az élet véges! Jól élem az életem? Az utamat járom, amiért a Földre érkeztem? Szívből szeretek és meg tudok bocsájtani? A jelenben élek, kihasználom a lehetőségeimet, adottságaimat? Figyelemmel ajándékozom meg naponta a szeretteim, barátaim, embertársaim?

Minden reggel egy lehetőség az életünkben. Hogy valami mást tegyünk, amit tegnap vagy tegnapelőtt. Amíg élünk változhatunk. Mindannyian magunkban hordozzuk a gyermekkor fényességét, az ifjúkor lelkesedését, az öregkor bölcsességét. Kortól függetlenül rajtunk múlik, hogy e három erényt felszínre hozzuk-e a mindennapjainkban. (...)

Minden nap háromszor mossuk meg a fogainkat. Az esti fogmosás a legfontosabb.